ISTENEM SEGÍTS!
Te adj erőt, hogy bízni tudjak,
Ha megbántanak, ne zokogjak.
Te add meg, hogy eltűrjenek,
Hogy hibáimmal szeressenek.
Te erősítsd meg erőtlenségem,
Hogy hősként vigyem a keresztem.
Te légy árvaságom erős támasza,
Tudom, Te vagy a gyengék gyámola.
Te őrizd meg gyengülő eszem,
Hogy éltem nagy teher ne legyen.
Ó adj azoknak szeretetet,
Akiknek én adtam életet.
Légy szívükben jóság, irgalom
Öregségemet értő szánalom.
Áldd, őrizd őket, édes Jézusom,
Hogy találkozzunk Nálad egykoron.
Vezess, erősíts, oltalmazz,
A végső órámon irgalmazz.
Ámen

Egyedül! 2.
Csak vagyok, mint kósza lélek a végtelen világban
Lebegek, mint fák levelei, mit szellő hintáztat
Nem találom helyem, mert hontalan vagyok
Nincs nekem utam, csak mit más kitaposott

Süt rám a nap, de melegét nem érzem
Világít ezer csillag, de fényét nem nézem
Fújhat rám szellő, de hidege elkerül
S eső mi rám esik, nem áztat, leperdül

Bezártam lelkemet egy mély cellába
Nincs neki kulcsa nincs aki kinyissa
Egyedül vagyok szememet lecsukom
S felveszem magányruhám, mit a sors rám adott

Csak három kis csillag fényére figyelek
Ők azok, kik örökre velem lesznek
Bárhova visz az élet szeszélyes tengere
Mutatják nekem mindig merre menjek

Egyedül!
Egy álomkép ring előttem,
Egy sötét erdőben járok,
De nem is ismerem magam,
Ismeretlen lábon állok.

Hiszen ez olyan emberi!
De hogyan is lehetséges?
Én csak egy sötét árny vagyok...
Mások szerint nevetséges.

Gyorsan szétnézek idelenn
És más valamit is látok:
Királyok koszorúján át
beszökő kis fénynyalábok.

S a fénynyalábok tövében
Ragyogó angyal álldogál,
Egy aranyglóriás angyal,
Kire régóta várok már.

Rám pillant s szemeit látom,
Az ajka mosolyra rezdül:
Hát mégis él az a remény,
Hogy mégsem vagyunk egyedül...

Halál 2
Szomorúan lépkedek, s nézem a tájat
Egyszer majd én is eljutok oda
hova a madár szállhat

Megyek szomorúan, közbe a földet nézem
Poros földön lépkedek, vakon
mint egy részeg

Szétnézek körülöttem, most látom csak
Kopott sínek rozoga utasát
Ahogy felém tart

Visszahátrálok a porba, s akaratlanul visszanézek
Látom a repedt, öreg aszfaltot
Látom a nagy messzeséget

Látom ahogy az út nyög a nagy teher alatt
Belegondolok a jövőbe:
Ott lesz talán ötven évig majd

S kopott sínek mellett húzódó országúton járva
Kezdek elgyengülni, rájöttem már:
Belegyalogoltam a halálba

Halál
Egy, csak egy csillag van
Odafenn az égen
Többi pihenni tért
Távol, messzeségben

Gyönyörűen ragyog
Az az egy csillag fenn
Tudom édesanyám
Téged rejt a fénye

Édesapám hol van
Vajon merre kószál
Vagy kialudt a fénye
Nekem nem ragyog már

Keresd meg őt kérlek
Ne hagyd őt elveszni
Mondd neki, hogy szeretem
Ragyogjatok mindketten

Fényesebb lesz fenn az ég
Ha látom mindkét csillagfényt
Megnyugszik majd a szívem
Ragyogjatok mindketten

Minden este felnézek
Majd a magas égre
Könny csordul a szememből
Kincseim keresve

Mert egy anya és egy apa
Oly pótolhatatlan
De ezt csak egy árva tudja
Mi az élet rögös útja

Mert egy anya és egy apa
Milyen drága kincs
Csak az árva tudja
Mert neki már nincs

Ha megtalálod édesapám
Mondd azt neki, vigyázzon rád
Szeressétek ott fenn egymást
Ha a Földön nem lehet már

Akkor leszek én is boldog
Ha az égen fenn ragyogtok
Fényetekkel tündökölve
Életemet így kísérve. APUCI MEGYEK UTÁNNAD!!!)

Légy ilyen
Légy mindig szerény és elégedett,
Mert ki magasra tör, az boldog nem lehet.
Lásd, a büszke pálmát letöri a szél,
Míg a kis ibolya a fűben is megél.
S majd lassan, lassan idő múlásával,
Tanuld meg az ambert szeretni hibával.
Mert ha olyat keresel, kiben hiba nincsen,
Csak egy más világon találsz,
Mert miközöttünk nincsen.

Ki téged igazán szeret,
Ha megsérted, megbocsájt,
Szívében nem marad örök
A harag és a néma vád.
Ki téged igazán szeret,
Ha megsérted, megbocsájt,
Bár szemrehányóan tekint
Panaszos szemmel tereád.
Ki téged igazán szeret,
Ha megsérted, megbocsájt,
Az arc után sose ítélj –
Igaz szerelmes szíve volt.
Örökre fordulj el tőle,
Ha nem bocsájt meg teneked,
Ne hullasd érte könnyedet,
Mert téged soha nem szeretett.

Távollét
Távol vagyok tőled,
A szívem hoz közel,
Gondolatban itt vagy,
A határ nem választ el.

Sokszor elmondtam már,
Hogy fontos vagy nekem,
Veled biztonságos,
Nyugodt az életem.

Számíthatok rád és
Megbízhatok benned,
Sosem hagytál cserben,
Ezt köszönöm neked!

Tudom, érzem addig
Semmi baj nem érhet,
Amíg féltőn óv a
Szerető két kezed.

Kérem a jó Istent,
Imádkozom azért,
Hogy az életemet
Egész végig kísérd.

Ajándék
Úgy szeretnék verset írni,
magam volnék,írni,sírni,
minden bút meg bánatot
mi szívemre ráfagyott,
de nem emészt el,meghagyott

mert muszáj volt maradni még
e világon,hogy ekképp
faragjam a rímeket...

s egy meg nem értett napon,
mikor semmim sincs
egy lapon
összeszedve mind
átadjam neked

Boldog ünnepeket!

Az élet egy furcsa álom, mely egyszer véget ér.
Sír benne a végállomás, ahol a szív pihenni tér.
Kacagjuk át az életet, hisz úgysem tart soká,
A gyorsan szálló éveket tegyük mi boldoggá.

Ima
Áldott legyen a szív, mely hordozott,

És áldott legyen a kéz, mely felnevelt

Legyen áldott eddigi utad,

És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,

Hogy másoknak is fénye lehess.

Legyen áldott a Nap sugara,

És melegítse fel szívedet,

Hogy lehess meleget adó forrás

A szeretetedre szomjasoknak,

És legyen áldott támasz karod

A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,

Minden hozzád fordulónak

Legyen áldást hozó kezed

Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,

Légy vigasz a szenvedőknek.

Légy te áldott találkozás

Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár

Minden hibád, bűnöd, vétked.

Hiszen aki megbocsátja,

Végtelenül szeret téged.

Őrizzen hát ez az áldás

fájdalomban, szenvedésben.

Örömödben, bánatodban,

bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,

Őrizze meg kedvességed.

Őrizzen meg Önmagadnak,

és a Téged szeretőknek.

RÉGI GONDOLATOK,VERSEK!!!