Majd ha egyszer megöregszel,
Bánni fogod,hogy bántottál,
Mert akkor rájössz,hogy egyedül maradtál.
Nem lesz ki a kezedet fogja,
S nem lesz ki a kivánságaid meg halja.
Csak egyedül bolyongol kis szobádba,
Nézed ifjúkori fényképed,
Ifjúságod hova tünt mára.
Majd tipegel öreg lábaddal,
S le ülsz ,ha elfáradtál,öreg ágyadra.
Nem lessz ,ki segítene öreg napjaidba.
S ha beköszönt a tél,te dideregsz az ágyba,
Nem lesz ki befütsön a kandallóba.
Büszke voltál és hiú,mindig is,
De lejjeb adod még ezt ,
Mikor szived magányba fordul.
Reszketö kezeddel,nyúlnál majd utánnam,
De én már akkor,büszkébb leszek nállad.
S ha majd egyszer megöregszel,
Akkor jösz rá igazán,
Hogy egyedül élni,nem érdemes.
Hisz körülötted nem jár más,csak a magány!!!!