Nem kéne, de keservesen sírok,
Körülöttem a földön lehullott rózsaszirmok
Elhervadt a tőled kapott virág,
A bűntudatnak nevezett féreg belülről rág

Te jöttél, s én rád csaptam az ajtót megint,
Hiába, szívem folyton óvatosságra int
Félek, ha hagyom leomlani a köztünk lévő falat,
Meghalok majd a romok alatt

Lehet, hogy te nem akarsz bántani,
De mi van, ha mégis azért jöttél, ártani?
Angyali arcod talán ördögi bensőt takar,
Ám ne aggódj, a maszk lehullik hamar!