Fogadjátok el, hogy minden nappal öregszetek
Megfontolandó szavak az öregségről.

Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés
öregedni. Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy én
öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött,
de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés,
elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.
Végülis úgy döntöttem, hogy az öregség egy ajándék.
Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is
szerettem volna lenni. . Persze, nem a testem! Időnként én is
kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem
miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a
tükörből /aki pont úgy néz ki, mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm
ezek felett.
Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az
én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért.
Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé
kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le
magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az
ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi
szükség nincs, de jól néz ki. Felhatalmazva érzem magam, hogy
élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.
Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek;
mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz
magával.
Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren?
Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a
régi szerelem emlékén.....és meg is teszem.
Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a
testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik,
és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó
pillantásokkal.
Ők is lesznek öregek.
Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is
néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra
emlékszem.
Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört
volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy
gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az,
ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely
sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt
érezni a tökéletlenség felett.
Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy
megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az
arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik
nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.
Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre
kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. . Én nem teszek
fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy
ne legyen igazam.
Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom,
hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok
örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet,
mint, hogy mi lett volna ha... vagy azon izgassam magam, mi lesz majd.
És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/
Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!
És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a
nevetés az élet legnagyobb adománya és a kínaiak szerint erősíti az
immunrendszert.