Másszor meg azért, mert csodaszép, gyönyörű!!

Elég egyszer elkövetni egy hibát, mindenki azonnal kételkedni kezd benned és elfelejti, hogy mi minden jót tettél!!!

Nagyon régen minden olyan könnyen ment,
Éreztem, merre volt a fenn és lenn,
Sokszor volt már, hogy eltévedtem, elbuktam,
De túléltem, nem adtam könnyen el magam,
Nyertem már háborút, csatát, folytattam úgy is, hogy ha fájt.

Ha szeretsz valakit, tiszta szívből, akkor sohasem felejted el. Nem számít mi történt, ennyi idő telt el, szeretni fogod. Úgy érzed túlléptél, hogy többé már nincs rá szükséged, a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint életed tavasza. S egyszer, ha szembejön veled, rád mosolyog, s életedről kérdez, csak annyit tudnál felelni: hiányos... Mert este, mikor lefekszel, párnádra hajtod fejed, elindul a kisfilm, peregnek az emlékek és a könnycseppek. Mindig is szeretni fogod, történjen bármi..

A fájdalmat el kell használni. Ha magunkba zárjuk, soha nem fog enyhülni.

A hallgatásnál nincs nagyobb kínszenvedés a világon. A hallgatás fájdalmas, akár a nyílt seb, és gyászfekete, mint a halál.

Az élethez hozzátartozik az, hogy fájdalmat okozunk egymásnak vagy önmagunknak, de ebből nem következik az, hogy gyűlöljük a másikat.

Úgy lehet a legjobban barátságot építeni, ha nyíltan elmondjuk a másiknak, mit gondolunk, mit érzünk. Ahogy most mi ketten csináljuk. Őszinték vagyunk egymáshoz, ezért barátok vagyunk!!

Nem szégyenlem az életem, ez az énem.
Neked semmi, van, akinek én voltam a minden!!!

Az emberek mindig azt mondják, hogy mosolyogjak, mintha a mosolygás eltüntetné az összes sebet és fájdalmat... hát én megpróbáltam. Megpróbáltam elrejteni az összes keserűséget, és eltakarni a szomorúságot a mosolyokkal... és megtanultam, hogyha belül fáj, akkor a szíved úgyis megtalálja a módját, hogy kimutassa, teljesen mindegy, hány maszkot viselsz!!

Erősnek mutatom magam, de amikor nem lát senki, könnyezek..

Csak az győz, aki tudja, miért harcol és szilárdan hisz!!!