Elvagyok keseredve!Mint sokszor ma is orvosnál voltam.Inzulin adagjaimat megemelték,plusz gyógyszer!A sorsom nem láttszik rendeződni,és csúszok lefelé!De két csodálatos idős ember is bejelölt ma és én most sírva írom ezeket a sorokat!NEM SZÉGYENLEM!Anyu elhagyott,Édes drága jó apám meghalt már 26.-ik éve,Apósom 3-éve hagyott itt minket!Szegényemet 8 és fél évig ápoltam prosztata rákkal,és boldog voltam mert volt!Az emlékek sokszor sírva fakadok,és nem az én szégyenem!A férjem és a gyermekeim vannak(ők állami gondozásban SAJNOS!)Közel a 40-évhez igen hiányzik a szeretet az anyai és apai!Én Soha nem néztem nem is fogom lenézni az idős embereket,sőt örülök,ha boldogság,mosoly ül az arcukon!Ez én vagyok!