Egyik ismerősöm írta!!

Szegények mindig lesznek...

A válság hatása nem kerüli el a hívő embereket sem. Az elmúlt héten az egyik kedves, egyedül élő testvéremmel beszélgetve, ráéreztem, hogy most nagyon szűkösen él. Szívműtét, diabetes és érszűkület betegsége ellenére,nem tud

már holnapra ennivalót sem venni. "Majd körülnézek, mit találok még otthon" mondta. Elváltak útjaink, én felszáltam a buszra és ahogy járókeretes testvéremet megláttam, integetni, megmozdúlt bennem valami.

A nyugdíjamat aznap kaptam meg. Tudtam már, hogy mit kell tennem. Kértem Istent, hogy segítsen, nehogy megsértsem az én testvéremet.  Szerettem volna, ha meg sem tudja, kitől kap segítséget!

Szombaton főztem egy nagy adag töltöttpaprikát /diabetikusan/.Vásároltam hozzá Graham kenyeret, egy kis szalámit,

sajtot, üdítőt és egy doboz epret.

Mindent eldobható edénybe pakoltam,és egy szatyorba rakva, elvittem vasárnap az imaházba.

Sajnos nem tudott eljönni, máskor is előfordult...

A csomagot elküldtem, egy arra lakó fiatalemberrel, kérve, hogy ne mondja meg, hogy honnan származik.

A lelkészünknek szóltam, hogy küldjünk segítséget G-nek, mert bajban van! Mondtam, hogy egy-két nap

rendben van, de csak két hét múlva fog nyugdíjat kapni. Így még aznap segítséget kapott a gyülekezettől.

Amikor kb. 13 órára hazaértem, G telefonált nekem.Elmesélte, hogy ő rosszul volt, . ezért nem jött ima-

házba. Délután szeretne jönni, s ha meg nem sért, hozna nekem egy kis csomagot. Nem tudja, kitől, de

kapta, szeretné megfelezni a tartalmát velem..biztos, hogy tiszta helyről küldték,ezt a lelkészünktől tudja..

Ma megint beszéltünk telefonon, kérdezte, hogy nem tudom ki küldte?

Igennel válaszoltam: az Úr Jézus!

Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a szép, tanulságos történetet.