Ha megkérdezné tőlem valaki, mire vagyok a legbüszkébb életem során, azt válaszolnám: arra, hogy Édesanya lehetek!
Mi,mint édesanyák sokat tanulhatunk gyermekeink-től,s ezzel én is így vagyok!
Mert adni úgy tudunk, hogy gyermekeink tettek bennünket anyává, az ő választásuk és megszületésük lett számomra, és sokunk számára az élet legnagyobb öröme!
Azt tudom, hogy Én anya akartam lenni, mert egy nő életének csúcspontja, ha életet adhat!
Ha testében megterem egy új élet, egy új lehetőség!
Egy-egy  lélek önmegismerésének a lehetősége.
S hogy mindez így legyen, ehhez kevés volt az én vágyakozásom, reményem, akaratom!
Ehhez az kellett, hogy ez a három lélek engem válasszon!
Na,meg a párom!
Tőlük tanultam meg feltétel nélkül szeretni!
Ők ismertették meg velem, gyermeki szeretetükkel, mit jelent a feltételnélküliség!
A Fiaim Ők azok, akik feltétel nélkül elfogadtak és elfogadnak olyannak, amilyen vagyok!!
A lányaim nem sajnos!
Róluk ez nem mondható el!
Tudom egy anyá-nak nem szabad különbséget tenni,de én most mégis így teszek!
Nem a Szeretetben teszek különbséget-csupán a véleményben!!
A FIAIM!!
Akik soha, semmilyen körülményben nem adtak fel!!
NEM HAGYTAK EL!!
NEM NÉZTEK ÁT RAJTAM!
NEM NÉZTEK LE!
(Remélem nem is fognak!)
Akik ott álltak mellettem akkor is, amikor már mindenki feladott, megtagadott!
Nem vártak el semmit, olykor megmosolyogtak,megmosolyognak,nevetnek rajtam,de érzem és tudom a gondolatukat: az anya úgy jó, ahogy van!
Kicsit különleges, kicsit nem jár ezen a Földön, kicsit más, mint a többiek, kicsit „lökött” "jófej", de annyit lehet rajta nevetni!
Na persze és bírja a haverokat is!!! :)
Persze,ha vele vagyunk-Ő is más,mint egy átlagos napon!
És igen tudunk jókat nevetni,ha együtt vagyunk-ami most elég ritka!!!
S ez az, ami valami hihetetlen erővel tölt el, ami a legmélyebb sötétségből is képes felemelni!!
Remélem, Én is ezt tudom nyújtani számukra,hamarosan!
Furcsa kötelék a gyerekeimmel való kapcsolatom!
Soha nem ismertem lehetetlent, ha róluk volt szó, s ők sem, ha rólam!
Soha nem adtam fel őket, s ők sem engem!!
Ők tanítottak meg a szeretet erejére,és az Édesapám!
Emlékszem, mikor a kisebb fiam 22-hónaposan halálos beteg lett!
Akkor ott a kórházban, miközben aláírtuk a papírt, hogy megpróbálják megmenteni,hisz 6-napot kapott!!
Az Országos Kardiológián Budapesten mert életveszélyes állapotban volt,hisz Eger-ből mentő helikopter szállította,keze,feje,lába tele csővel,infúzióval-hogy élhessen azt mondtam magamnak: Ez a kisfiú engem-minket választott!
Megküzdünk!
Nehéz lesz,de Imádkozunk együtt és Igen ÉLNI FOG!!
Nem adjuk fel!
S lám nem is adtuk fel!!
Műthető lett volna,de senki az én kicsim-nek nem segített senki,s nem kapott esélyt arra,hogy,elvihessem külföldre!
MEGMŰTENI!
AZ ÉN FIAM ERŐS!
BÁTOR!!
VALÓBAN AZ!!
BÜSZKE VAGYOK RÁ!!!
Hisz az Én Jocókám,már 14 éves múlt Márciusban!
Meghallgatott a Drága Jó Isten,és Nem vette el tőlem-tőlünk őt!
Szeretem, s ha egyszer megszületett, nem mehet el ilyen könnyen!
Ez nem lehet!
Igen, a gyerekeim kellettek ahhoz, hogy megismerjem a szeretet erejét!
Általuk tapasztaltam meg, mit jelent kiállni a másik mellett akkor is, ha az egész világ mást mond és gondol!
Tőlük, általuk tapasztaltam meg, hogy Nincs lehetetlen!!!
Ha kell dolgoznak gyerekként,de már most megteremtik a maguknak valót-pedig még fiatalok-élniük kellene a vidám gyermekkort!!
Hamar felnőttek!!
Roland még nem volt 9-éves mikor otthon mindent megcsinált,főzött,mosott,boltba ment,fát vágott...nem sorolom
Apukája Székesfehérváron dolgozott-mi Roli-Jocó-Én Mánfán albérletben,és az ÉN ROLIM 200-forintért fát vágott másnál,hogy kenyeret tudjunk venni!
Napi 6-8 óra munkával 2008-ban!
Én büszke Édesanya vagyok tisztelem-becsülöm a Rolandot,mert Ő jó ember,Jó ember lesz,aki dolgozik-nem válogat se kajában,se munkában!
Jocóra azért vagyok büszke,mert ő azt mondja nem beteg,nem nyavajog,meg csinál bár mit igaz nem elsőre,de megteszi!!
Azok  lehetünk, azzá válhatunk, akik vagyunk!
Végig gondolva: Hihetetlenül sok dologra tanítottak meg engem!!
Sok ajtót és ablakot nyitottak ki számomra!
Most én nyitogatom az ajtókat-ablakokat-Nehéz,Nem Adom Fel!!
MÁR MIATTUK NEM!!
VISSZA AKAROM KAPNI ŐKET!!
BÁR MI LEGYEN AZ ÁRA!!!
S mindezért én tartozom köszönettel, hálával!
Mit adhatok én?
Ugyanazt a feltétel nélküli szeretetet, amelyet tőlük kapok!!
Ugyanazt a lehetőséget nyújthatom, amit születésük pillanatában megkaptak: Mindig legyenek önmaguk, Minden körülményben!!
Mindegy, mit mond és gondol a világ!!
Az a lényeg, hogy jól érezzék magukat a bőrükben!
DE EZ NEM ÍGY VAN,AMI ELSZOMORÍT ENGEM!!
Meg tudom és meg is akarom megvédeni őket Mindentől!!!
Egyetlen dolgot tehetek: Mindig mellettük lehetek(Jelenleg csak lélekben!) elvárások és számonkérések nélkül!!
Egyetlen dolgot tehetek: egy apró, pici, biztos pont!!!
ERRE TÖREKSZEM!!
Mióta Nem Élhetnek velem!!
NEHÉZ MINDEN NAP!!
BÁR TUDNÉK CSODÁT TENNI!! :(
S tudom, ez a biztonság nagyon törékeny, s olykor nagyon kevés!
De most ez van!
ADDIG FOGOK KÜZDENI,MÍG NEM ÉLHETNEK VELEM!!
SZÜKSÉGÜK VAN RÁM,S NEKEM IS RÁJUK!!