Eltévedtünk, s mint  elveszett juhok letértünk útjaidról.

Túlságosan saját szívünk tervei,  szándékai és kívánságai után futottunk.

Megsértettük szent  törvényeidet.

Azt tettük, amit nem lett volna szabad.

De Urunk, Te légy  irgalmas hozzánk, szegény nyomorult bűnösökhöz!

Kíméld meg azokat, akik  megvallják hibáikat.

Emeld fel mindazokat, akik készek a bűnbánatra,  azon ígéret miatt, amit az embereknek adtál Krisztus Jézus, a mi Urunk  által.

És őérette add meg, ó jóságos és irgalmas Isten, hogy ezután  istenfélő, neked tetsző, becsületes és tisztességes, komoly életet  éljünk szent neved dicsőségére.

Van egy könyv egy nagy teremben, az életkönyve ez,
sok-sok kép van benne, s millió fejezet,
mely leírja az emberek életét, megmutatja mennyit érünk,
benne van, a születésünk, s az hogy meddig élünk.
Leírja szomorúságunkat, vágyainkat, örömünk,
megmondja, hogy ki lesz gazadag, s ki lesz szegény közülünk.

Vérből vannak a betűi, nem egy színes költemény,
hisz az is benne van, hogy az élet milyen kőkemény,
kegyetlen és visszataszító történetek sora,
rablók, gyilkosok és elmebetegek kora.

Egyik este arra jártam, s én is fellapoztam,
sok mindent megértettem, amit eddig nem is tudtam
Ráébredtem arra, hogy az élet nem csak játék és mese,
mert szomorú volt a könyv, bánattal volt tele.

Hátat fordítottam hát s el akartam indulni,
de zajt hallottam, s muszáj voltam megfordulni.
Kinyílt a könyv s egy sötét oldalt láttam,
egyre világosabb lett, amint fölé álltam.

Elolvastam lapjait, s megtöröltem arcomat,
egy képet láttam magamról, s mellette a sorsomat.
(ismeretlen szerző)

Ha szavakba tudnám önteni, amit ma még nem merek nem lennének a holnapok csupa-csupa kérdőjelek. Akitől kérdezek attól választ nem kapok, előre írt könyvébe bele nem láthatok. E darabot ő rendezte, én csak szereplő vagyok.

Ó Istenem! Azért mit nem adnék, ha forgatókönyvedbe belejavíthatnék.