Velem keltek a kétségbeesés, a miértek,

fájdalom szorongás , kételyek, félelmek

Lelkem a létezés börtönének foglya,

dühöngve rácsát rázva, már szabadulna

Nem kérek mást háborgó magamra,

csak halk csöndes éveket, jutalomba

Béke gyöngy esője szálljon a szívemre

permetét locsolja hervadó létemre

Nem látok távolra bánatom miatt,

szemhéjam alatt könnyforrás fakad

Fájó gondolatok a múltat idézik,

képzeletem színpadán az elmúlás játszik

Lám a kelő Naptól menekül az éjjel, 

hajnal lesz szívemben a derengő fénnyel

Aztán hírtelen a szorongás is elszállt,

elmult a fájdalom, a bánat odébb állt