Keresztut-III. állomás - Jézus először esik el a kereszttel töröl
Botlik, roskad szegény tested,
Nem bírja a nagy keresztet.
Földre sujtód, jaj! én voltam,
Ki oly sokszor elbotoltam.

„Betegségeinket ő hordozta, s fájdalmainkat ő viselte.” (Iz 53,4)

Kimerült, agyongyötört Üdvözítőnk nem bírja el bűneink rettenetes súlyát. A földre roskad, de újra fölkel és tovább járja értünk a keresztutat. Mélységes bánattal siratjuk a magunk elestét, elkövetett bűneinket. Bocsásd meg azokat, Uram! Ezentúl kitartunk melletted, ha kell, a halál árán is.

Mária Keresztútja

III. Jézus először esik el
Közelről követtem Fiamat, amint a Kálvária felé botladozott. Soha semmi sem fájt annyira, mint most őt ennyire kínlódva látni. Láttam, a kereszt mint vág a válla húsába. Megállt a szívverésem, amikor elesni láttam, arcra borulva a földön, s a súlyos kereszt a hátára zuhant. Egy pillanatra azt hittem, imádott Fiam meghalt. Egész testem remegni kezdett. Az őrök elkezdték rugdosni. Lassan feltápászkodott és újra elindult, de még mindig korbácsolták.
Saját testemmel akartam megvédeni, de tudtam, hogy ennek így kell lennie, s így továbbmentem, némán, sírva.
Uram, hányszor láttalak elesve, s Máriától eltérően otthagytalak, nem törődve Veled? Hányszor nevettem, amikor mások hibáit láttam?
Hányszor mérgelődöm, amikor valaki másképp viselkedik, mint én? Mária Melletted állt, támogatott szenvedésed egész ideje alatt. Segíts, hogy én is ezt tegyem érted azáltal, hogy másokat támogatok.
Uram, irgalmazz nekem!

Címkék:  

Kategória: Saját

Feltöltés ideje: 12 éve

Látta 165 ember.