Szakmai honlapom fejlesztése miatt vitt az utam tavaly nyáron Devecserbe , a szemerkélő eső megzavarta munkámat ami régi villamos dolgok fényképezése volt . A város ÉNy - i részén található presszóban üldögélve terveztem a következő látogatásomat . Kicsit ázottan szálltam fel a Budapest felé tartó gyorsvonatra , és nem sejtettem hogy több mint egy esztendő múlva térek majd vissza egy szomorú megemlékezés évfordulójának okán . Mint ismert a város nyugati övezetét elöntötte a vörösiszap , emberek százai kényszerültek lakóhelyük megváltoztatására . A hírközlő szervek, az irott sajtó sok mindent írt , csak éppen az utca emberének hangja nem jutott el mindig a szélesebb tömegekig . Nem gondolnám hogy jogom van az általánosításra . Megmozdult az ország , én is áttjutottam a biztonsági övezeten amivel lezárták a területet , de ez legyen egy másik történet . Nem első felindulásomban azonnal írtam egy blogot , ahol műszaki emberként közelítettem meg a katasztrófát . Egy régi ismerősöm reagálása viszont meglepet mikor blogját olvastam , házától karnyujtásnyira állt meg az iszap áradata . Nyugtalanságot ébresztett bennem , mert más az utca emberének véleményét hallani és más az erre hívatott iró emberét . Most történt látogatásom meggyözött arról hogy a térség mindent megkapott országunktól amit jelenlegi lehetőégei melett megtehetett Eltünt ugyan egy városrész , maroknyi városszéli presszójával együtt , helyette új házak magasodnak a telpülés D -i peremén . Nem hallgattam minden szónokot végig , elég volt látnom ami itt történt . A tárgyi dolgok sérüléséinek kijavítása iparostevékenység , a lelkeké már sokkal bonyolultabb . írásomat kolontári látogatásaimmal folytatom majd ezen az  oldalon a következő blogban

A képeket nem a leírtak igazolására szánom felhasználni , de jó volt látni a patak patján zöldelő növényeket , a szépen megépítet parkot.