József!
Írtam már neked sokfélét az emberségedről, de egyre kíváncsibbá teszel milyen érzés
kerít hatalmába, amikor az emberekre nagyon ráható dalokat töltesz fel, szebbnél szebb képekkel és versekkel. Nem igen tapasztaltam különösen férfiaknál ennyi
gyöngédséget, tiszta érzést mint nálad. (tudsz Te néha haragudni valakire?) szerintem nem. Üdvözöllek.
"De ha ébred a napsugár, először őt simítja,
cseppnyi tavasz az örökös télben,
zord sziklák börtönében,
ha eszembe jut, rád emlékezem..." - nagyon szép...
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!