Perc és emlék. Percekből áll az élet.

Perc a fáj is, sok perc egymás után.

Egy pillanat teremti az emléket,

S emlékezés- órák órák után.

Míg létezett, egy hullám partra lépett,

Hajókürt szólt meg egy autóduda...

Arcát színezték drága déli fények,

A két szeme a trópus éjszaka...

Hűs nedv csillant, édes ital a száján,

Karomra forrt keze, sötét szivárvány,

Kis zöld fények lobbantak fel szemén.

A part, a szél, a víz, a fény, a hullám,

Perc és Duna mellettünk elfutottak,

Szép és emlék: csak ez maradt enyém.

Az ott a Göncöl- látod kicsi kedves?

Boldogasszony-anyánknak szekere...

Mögéje kötve az ott a Sarkcsillag,

Világtengely szélrózsa-teteje.

Az a széles fehér a Hadak útja,

Egy csillag annak minden porszeme,

S minden porszem egy régvolt szittya lélek

S a fény a lelkek ősi ereje.

Ott várnak ránk./Tán nem kell soká várni.

Romlunk, veszünk,már tán alig vagyunk.

Hiénák, kígyók lesnek sanda néműán./

Ha menni kell, mi oda tartozunk.

S na mind felértünk, Göncöl elé fogjuk

Asszonyanyánk aranyló szarvasát,

Inunk feszitjük, szarvasunk feldobban,

S jobbra fordítjuk a Sark csillagát.

Hangtalan torkomban 

Varázslatos ének

Sóstenger szememben

Bénult szenvedélyek

Törtüveg szívemnek

Nem csendül a vágya

Be mernél-e lépni

Mondd az éjszakámba?

Be mernél-e lépni

Soha el se futnál?

Törtüveg szívemnek

Visszatérő álma

...Lennél fejedelme

Lennél rabszolgája...

Régi a nóta- régi a szó itt...

Sok éve már, hogy itt vagy velem.

Egy a szobánk és egy a tüzünk is.

Nem hiszem, ez már nem szerelem.

Mindegy, ha nem vársz,mindegy, ha nem hívsz,

Új Ízzel mondom újra neved.

Oldatlan gondom olthatlan szomjam,

El nem sírt búm, Te, el ne feledj.

Rossz ez az út.

Ráz ésdobál, gerincet zúz,

S mi jónak indult, minden tettünk

Magától észrevétlen balra fut.

Mikor esett?

Leszakasztván az almát?

/Megírták ,  és igazság lett belőle!/

Tudás helyett bűnt és halált evénk?!

Volt más út is:agyagtáblálra vésve.

Szava szerint az em-bart a Te-ram-tu

A  Szent Kossal vezetette a fához.....

Ha ma ez lenne hitünk és a múltunk?

Ha Isten kosa vezetné tudásunk?

Beragyogná a fény ma életünk?

Guru-sun

Korán lement a nap.

Szél támad, lanyhul,

A csillagok kihunynak

Azon egynek nagy fénye mellett.

Nap fordul,

Év fordul,

Világ fordul.

Felragyog, felmosolyog a Gyermek,

Bár tudja,

Ő aztán tudja,

Mi vár rá idelent, miközöttünk.

Regő rejtem

Zölderdőben jártam,      ,

Kék ibolyát láttam,                           

Összeszedtem bokrétába,

Másra nem is vágytam.

Zölderdőben jártam,

Hármasutat láttam,

Egyik füstben,másik ködben,

Harmadik  párában.

Zölderdőben jártam,

Rókafiat láttam,

Rám vicsorgott, belém kapott

Tovaszaladtában.

Zölderdőben jártam,

Bolondgombát láttam,

Piros pöttyös, illatozó

Méregre találtam.

Zölderdőbe mentem,

Darazsakra leltem,

Fejem köré aranyszínű

Glóriát szereztem.

A boldogságért

Azt hittem régen,élni kell.

Hevet tűrni,fagyot kiállni

Rögös úton elbotlani,

elesni, s újra talpra állni.

Azt hiszem most, hogy halni kell,

Felhők ormára felterülni,

Fénybíró szemmel napba nézni,

Isten lényében elmerülni.

Büszkeség

Ha tarra vágott erdőroncsot látok,sikoltanék,

Ha árva macska, eb simul bokámhoz,sikoltanék,

Ha gáz bűze terjeng a levegőben, sikoltanék,

Roncsolt magzat vére fröccsen szemembe, sikoltanék,

Ha szennyvizek áradnak nesztelen,

Ha árulók kacagnak győztesen,

Sikoltanék,

Ha nagyra fújt okosok magyaráznak,

Világurak véres rendet csinálnak,

Sikoltanék,

Ha sápadó gyermekarcokat nézek,

Dühvel, félsszel töltődik fel az élet,

Silány agyak döntik el, hova-merre,

Sikoltanék,

Ha Isten arcát keresztre vonva látom,

Ha nem lelem meg, aki örökre párom,

Ha nagyot rúgnak lanyhuló szívembe

Ha tüskét szúrnak jóra szánt eszembe,

Ha dúsgazok fonnak törvényt fölém,

Sikoltanék,

Ha madárfészkek romjait találom,

Ha szétnézek e ballator világon,

Sikoltanék!

                                        Csépányi Mónika:

                                  F e l a j á n l o m                

Én most felajánlom mindenkinek, aki a magyarok Istenét keresi….    Esztendők óta várok... Várok és reménykedem, hátha más is  - nálamnál avatottabb - felfedezi. Esztendők óta figyelem, hogyan keresik, kik keresik, hol keresik. Várok és újra és újra kétségbe esem.