Az ott a Göncöl- látod kicsi kedves?

Boldogasszony-anyánknak szekere...

Mögéje kötve az ott a Sarkcsillag,

Világtengely szélrózsa-teteje.

Az a széles fehér a Hadak útja,

Egy csillag annak minden porszeme,

S minden porszem egy régvolt szittya lélek

S a fény a lelkek ősi ereje.

Ott várnak ránk./Tán nem kell soká várni.

Romlunk, veszünk,már tán alig vagyunk.

Hiénák, kígyók lesnek sanda néműán./

Ha menni kell, mi oda tartozunk.

S na mind felértünk, Göncöl elé fogjuk

Asszonyanyánk aranyló szarvasát,

Inunk feszitjük, szarvasunk feldobban,

S jobbra fordítjuk a Sark csillagát.