Büszkeség

Ha tarra vágott erdőroncsot látok,sikoltanék,

Ha árva macska, eb simul bokámhoz,sikoltanék,

Ha gáz bűze terjeng a levegőben, sikoltanék,

Roncsolt magzat vére fröccsen szemembe, sikoltanék,

Ha szennyvizek áradnak nesztelen,

Ha árulók kacagnak győztesen,

Sikoltanék,

Ha nagyra fújt okosok magyaráznak,

Világurak véres rendet csinálnak,

Sikoltanék,

Ha sápadó gyermekarcokat nézek,

Dühvel, félsszel töltődik fel az élet,

Silány agyak döntik el, hova-merre,

Sikoltanék,

Ha Isten arcát keresztre vonva látom,

Ha nem lelem meg, aki örökre párom,

Ha nagyot rúgnak lanyhuló szívembe

Ha tüskét szúrnak jóra szánt eszembe,

Ha dúsgazok fonnak törvényt fölém,

Sikoltanék,

Ha madárfészkek romjait találom,

Ha szétnézek e ballator világon,

Sikoltanék!

Sikoltanék…

De nem teszem.

Hallgatok hangtalan feszült tüdővel,

A visszanyelt sikoly dagasztja mellem,

S büszkének látszom.

Végre igazán okos emberré váltam.