Elmentél gyorsan magamra, hagytál

Sok forró vággyal mit bennem gyújtottál

Nevetve néztél, és nem vigasztaltál

Csalódnom kellet benned drágám

Csalódás érte bánatos lelkem

Hogy végül mégsem vagy itt én velem

Rám tört egy fájó iszonyú magány

Repülök hozzád, mint a madár

Este álomra hajtom fejemet

Halkan suttogom a te nevedet

Teérted ébred bennem minden vágy

Testem-lelkem csak téged vár

Minden reggel csak veled ébredem

Álmomban most is itt voltál velem

Kinyitom szemem de, nem látlak már

Mindez csak álom marad csupán