Nem volt több, csak jött és elszaladt,
de valamit magával hozott a pillanat.
Sötétben jött, lopva és csendben.
de örömfényt gyújtott két csillag szememben.
Hozott magával egy tétova mosolyt,
s letette nálam, itt lesz az otthonod.
A jövőt hozta, a múltat kergette,
s a jelenben épp a magányt temette.
Fogta a kezedet kezembe helyezte,
nyíló virágot ültetett szívembe.
Pedig nem volt csak pillanat csupán,
s mégis más lett a világ ezután.
Mert szívemben örökre megmarad,
mert téged egy jó barátot hozott a pillanat!