Amikor a családi ima elmarad, mert pillanatnyilag valami fontosabb. Aztán másodszor is, majd örökre elmarad.

 Amikor nem kerül virág a tabernákulum elé, de klubokat szervezünk, mindent megmozgatunk.

 Amikor elmaradnak a találkozások azzal, azokkal, akikkel isteni szeretet köt össze, mikor elmarad a vasárnapokból a mise, a közös együttlét, a délutáni és esti csönd.

 Amikor elmarad minden, ami nem hasznos és nem kifizetődő. Nincs időnk a költészetre, Mozárt zenéjére, Pilinszky versére, unokákkal, keresztgyerekeinkkel játszani, a dédnagyapát meglátogatni.

 Ott kezdöhet a pokol, amikor a közvetlen hasznosságot az örök értékek elé helyezzük, az üzletet és a munkát a mennyegző elé.

 Van isteni "kirekesztés", mert egyszer bezárul a mennyegzős ház kapuja. Ha semmit sem törödünk az isteni invitálással és szétszéledünk, ki-ki a maga útjára.