Halihó, hujjahó.

Na. Szóval.
Kedves nagyautó-szerető barátaim. Ne gyertek Kaliforniába, mert sírni fogtok. Dögöljenek meg. Ezek akkora autóval járnak, hogy egy átlag budapesti belvárosi utcába csak rendőri kísérettel mehetnének, sárga villogóval. És ráadásul újak, meg krómfelnisek. Namindegy.

Az utazás laza volt, semmi extra. Keltünk 4.50-kor, indultunk fél 6-kor, 6 után pár perccel meg megláttuk a sort a csekkinnél. Úgy másfél óra lett volna, ha végigállom. (Felszállás 6.55-kor). De miután 20 percig egyhelyben toporogtam és elfogyott a maradék önbizalmam, hogy tisztességes sorbanállással dobbanthatok, és jó államporgár módjára beelőztem 40 embert, az utolsó utáni percre hivatkozva mindenki előtt becsekkoltam. Utána már csak az 5 kígyónyi biztonsági ellenőrzést kellett kivárni, de az már nem izgatott. Izguljon a Lufthansa, meg a Luftné.
Aztán izgult is, mert a kapitány úr öt percenként mondta be, hogy 3-4 perc múlva indulunk, mindezt exponenciálisan szaporodó dadogással. Igen mókás volt, ahogy az utolsó felszólalásában teljesen elcsüggedve közölte, hogy fogalma sincs mikor indulunk, és nagyon elnézést :)

Az ülés természetesen diszkontos volt. Ablak mellé beül, előttem ülő veséjéből térdet kiemel, lábfejet lecsatol, derékba érzéstelenítőt injekcióz, és máris vidám az utazás. Még szerencse, hogy nem ült mellettem senki. Persze aztán kiderült, hogy de... Félórával a "felszállás" után (német kollégánk sírógörcse közepette) felszállt a gépre egy hatalmas illatfelhő. Aztán jött 4 mell, és a végén meg 2 szőke. Mind beült mellém, de mivel szagfelhő már akkorát ütött a tarkómra, hogy bekábultam, a többivel már csak jelentősen később tudtam foglalkozni! Pedig milyen kár! Már ausztria felett jártunk, amikor unalmamban félrenéztem, és nem tudtam nem észre venni, hogy a két nő melleiből többet láttam, mint az arcukból!! bazz, akkora levegőző volt az ingükön, hogy én megfáztam tőlük! Így aztán persze el is felejtettem képeket csinálni az alpokról, meg németországról, holott nagyon jól néz ki onnan. De akkor az nem tűnt fel. :)
Nodemindegy má. Jött Frankfurt. Mázli, az átszálláshoz csak 25 percet kellett sétálnom, lifteznem, vonatoznom (!) meg mozgójárdáznom, meg sétálnom, meg mozgólépcsőznöm, meg sétálnom.

És jött az első american punch....