Bizony szép korba értél csendesen,

Hetven éves lettél kiskedvesem.

Nyomon követi kanyargós utad, 

A sok csengő dallam, hangulat.

Nem tudom, meddig virulsz még nekem,

Meddig mosolyogsz szívedből velem.

Meddig érzem még kezed melegét,

Vállamra hajtott fejed derűjét.

Vagy, meddig leszek én még teveled,

Múló percek szőnek gyors éveket.

Gyermekek, unokák meg dédik,

Köszöntik mama hetvenes évit.

Adjon az Úr még olyan éveket.

Melyből áldást kaphat minden gyerek.

Ha majd lehullanak mind a rózsák, 
Ha álmosak lesznek már a napok, 
Ha kikelet helyett, fagy közeleg, 
Kedvesem jöjj, jöjj hozzám közelebb.

Ha elhalványodnak már a dalok, 
És szürkések lesznek a nappalok. 
Ha a kinyújtott kezed reszketeg, 
Kedvesem jöjj, jöjj hozzám közelebb.

Ha nem tudsz hová nézni, mert nincs mit, 
Kérlek én, ne öleld át a semmit, 
Lásd meg azt ki szívében rejteget, 
Kedvesem jöjj, jöjj hozzám közelebb.

Ha könnyebb lesz sírni, mint nevetni, 
Könnyebb lesz merengeni, mint menni, 
Ha a szépnél, csak az emléked szebb, 
Kedvesem jöjj, jöjj hozzám közelebb.

Hervadnak a vadvirágok, vége a szép nyárnak;

Gólyák, fecskék összegyűlnek messze, messze szállnak.

De szívedben virág nyílik, virágbimbó pattan;

Nem hervad el az sohasem, mert azt nékem adtad.

Elrepültek múló évek: hajnalcsillag volt, volt.

Kikeletre kikelet jött, újból madár dalolt!

Hervadás csak emléke, a tovatűnő nyárnak;

Csókjaid és ölelésed: újra, újra várnak.

Hajad lebbent a lágy szélben, szíved adtad nékem;

Mosolyogtál a szemembe, és daloltál vélem.

Betlehemben Földre jött a Fény,

Csodálatos végtelen remény.

Mária ölén: csöpp Jézus fia!

Angyal ének, zeng a magasban.

A régi vágy örömre fordul.

Szívünk mélyén szeretet dalol;

Megváltónk lejött, Isten szent Fia,

Beteljesült Ígéret Szava.

Behunyt szemmel látom arcodat,

Lelkem mélyén, hallom hangodat;

Szereteted győz e-világ felett,

Megmenekül a sok elveszett.

*

Tudom minden ember, azt érzi a Földön, ahogy az idő közeleg,

Hogy közénk jött, és újra közénk jön az Élő Szeretet.

BERNÁTH ZOLTÁN TAMÁS

HOSSZÚ ŐSZÜNK LESZ....

Letisztultak régi útjaink,

Rég leperegtek már álmaink.

Ősz hozta a színes levelet,

Szép érett gyümölcsként Te veled.

Ajándéka vagy a létemnek, 

Nélküled én már nem élhetek.

Te vagy a szívem jobbik fele,

Másik fele, Veled van tele.

Nem forr, nem izzik, már a vérünk;

De buzog a szív melegségünk.

ISTEN SZENT IGÉRETE lett ez:

Kedvesem! hosszú őszünk lesz.

Csak annyit...

Csak annyit kérek, hogy megfoghassam kezed;

Csak annyit, hogy érezhessem dobogó szíved;

Csak annyi, hogy láthassam derűs mosolyodat;

Csak annyit, hogy csókolhassam dalos ajkadat.

Csak annyit, hogy ölelhesselek, ha fázol;

Csak annyit, hogy emlékem legyen a máról

Csak annyit, hogy együtt lépjünk e világból;

A levegőégbe Isten akaratából!    

Bakonyszentlászló, 2009.11.15.

 Bernáth Zoltán Tamás