Hervadnak a vadvirágok, vége a szép nyárnak;

Gólyák, fecskék összegyűlnek messze, messze szállnak.

De szívedben virág nyílik, virágbimbó pattan;

Nem hervad el az sohasem, mert azt nékem adtad.

Elrepültek múló évek: hajnalcsillag volt, volt.

Kikeletre kikelet jött, újból madár dalolt!

Hervadás csak emléke, a tovatűnő nyárnak;

Csókjaid és ölelésed: újra, újra várnak.

Hajad lebbent a lágy szélben, szíved adtad nékem;

Mosolyogtál a szemembe, és daloltál vélem.