Fájó sebeitől vérzik a föld

maradék kincseit fosztja az ember

áldott bolygónk már nem is olyan zöld,

és súlyos mérgeket hordoz a tenger.

Földanyánk szenved,haldokolva sír

a pusztításnak gátat senki se szab

élő gyermekeit várja a sír

börtönük a bolygó, benne ők a rab.

Istennek képzeli magát az ember

büntetlenül gyilkol, rutinosan öl

benne a gonoszság árad, mint a tenger

egyik ember másik életére tör.

Karácsony közeleg, hoz-e békét?

bűnös, beteg lélek megpihen-e már?

tud-e eltölteni úgy egy estét,

hogy az est csodáját befogadni vár?

Díszben pompázik köröttünk minden

szikrázik, csillog, de túl sok is a fény

ha lelkünkben mély áhitat nincsen,

elkerül bennünket a vágyott remény!

Csendesedjünk hát el alázattal

térdreesvén, kezünket kulcsolva át

ünnepeljünk, szívünkben a dallal

s Jézus születésén mondjunk egy imát!K