Nyár

Nap tüzétől izzik, forrong a táj

gyenge fuvallatról álmodik a lét

gyilkos katlan-sujtott testünk egyre fáj

feledni vágyjuk a nap melegét.

Fellegekért  kiált minden, aki él

esőért esdekel, sóvárogva kér

enyhet-adó záport remegve remél

fuldokló imánk az egekig ér.

Suhanó fellegek, enyhet- adó zápor

messze tovatünnek, tikkad a lét

izzik a levegő,hasítja éles por

semmi sem enyíti a gyilkos szenvedést!