Édes szavak csengenek fülemben, 

Lágy, puha simogatás, 

Érzéki csókok, arcod látom, 

tested melege engem is átjár, 

Érezlek úgy, mintha itt volnál. 

Fáj az ébredés. 

Reggel: ó, várj még!!! 

Még érezni akarom!!!! 

Karod gyengéden magához ölel, 

Lágy nyugalomba ringat, 

Szép minden álom, 

mikor újra itt vagy. 

/ saját/

Reményt adunk, és mi is remélünk, 

Hogy ki itt járt, s álmokat adott, 

Legyen bármily nagy is a távolság, 

El mégsem felejtett, 

Magamra mégsem hagyott. 

Eszedbe jutottam, eszembe jutottál, 

De nagy úr a távolság, 

Köztünk már egy sebes folyó áll. 

Én itt várlak, Te a túlparton állsz, 

Kezem nyújtanám feléd, de nem érlek el, 

Túl nagy a sodrás, magával ragad, 

S az álom, mit együtt álmodtunk meg, 

Már örökké csak egy álom marad. 

/saját/

Lelkembe beloptad magad, 

És már nem engedlek el, 

Bőröd illatát is érezni akarom. 

Suhanj be az ablakomon, 

Csókold le orcámról a könnyet, 

Gyógyítsd meg sebzett lelkem, 

S ha itt vagy, már nem félek, 

Mert érezlek megint. 

Hallom szíved dobbanását, 

Érzem tested melegét. 

Forró a tested, izzik a vágyad, 

Szorosan ölellek, kívánlak, 

Nagyon kívánlak!!!! 

Simogass még kedves, jó ez az érintés, 

Megborzongok én is, lassan mozdulok, 

Félek elszáll ez a csodás pillanat, 

Öleljük még egymást, míg lehet, 

Hisz az éjjel gyorsan elszalad. 

Csak egy tiltott csók, tiltott ölelés, 

ennyi jutott csak nekünk. 

Megperzseljük szívünk, tudjuk, 

Mégis tovább szeretünk. 

Lassan eljön a hajnal, s menni kell, 

De tőled már a reggel sem szakíthat el. 

Nyomod itt hagytad lelkemben, 

El már nem engedlek,fogoly vagy, 

Az én foglyom!!! 

/saját/