Reményt adunk, és mi is remélünk, 

Hogy ki itt járt, s álmokat adott, 

Legyen bármily nagy is a távolság, 

El mégsem felejtett, 

Magamra mégsem hagyott. 

Eszedbe jutottam, eszembe jutottál, 

De nagy úr a távolság, 

Köztünk már egy sebes folyó áll. 

Én itt várlak, Te a túlparton állsz, 

Kezem nyújtanám feléd, de nem érlek el, 

Túl nagy a sodrás, magával ragad, 

S az álom, mit együtt álmodtunk meg, 

Már örökké csak egy álom marad. 

/saját/