Reményik Sándor: Sas a magasban

Lassan kóvályog az erdő felett, 
És egyre szélesebb köröket ír, 
S a földtől egyre távolabb lebeg. 

Lassan elnyeli a levegő-ég. 
Hatalmas szárnya alig-alig lendül, 
Ez "ama kiterjesztett erősség". 

Idelenn hullanak a levelek, 
S én hulló levelek útján megyek, 
És magammal, és mással, 
És az Istennel perelek, 
S lényem törvényét félve kutatom. 

Az a másik ott fenn: 
A végtelen erő, 
S a végtelen Magány, 
És a végtelen Nyugalom.