### eddig tart az ajanlo ###

 IMA A GYERMEKEKÉRT

Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kináld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket, csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és halott anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bizom.
De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!

                       Szabó Lőrinc

PETIKE

Bús mogorván ül Petike,
     Ha ha ha!
Péter és bú! a mennykőbe,
     Mi baja?
Anyja kémli hű szemekkel –
     Jó öreg!
Azt gondolja, fiacskája
     Tán beteg.
„Kell galuska, Peti fiam,
     Eszel-e?”
„„Dehogy eszem, dehogy eszem,
     Ki vele.””
„Kell bor, édes szép fiacskám,
     Iszol-e?”
„„Dehogy iszom, dehogy iszom,
     El vele.””
„Kell-e sarkantyú csizmádra,
     Petikém!
Kalpagodra toll s mentédre
     Rókaprém?”
„„Mit nekem toll, mit nekem prém,
     Sarkantyú!
Ha szivemben, mint a róka,
     Rág a bú!””
„Kell-e könyv, a szomszéd könyve,
     Biblia?”
„„Mit nekem könyv, a beszéd mind
     Szó fia.
Egy barátom van nekem csak,
     A halál;
Az, tudom, hogy innen-onnan
     Lekaszál.””
„Az egekre! Peti fiam,
     Meg ne halj:
Annyi benned a sohajtás,
     Mint a raj.
Átidézzem tán Juliskát?
     Láthatnád?”
Szól mogorván Péter úrfi:
     „„Hol van hát?””

Ármány-adta Péterkéje!
Még mi nem volt a bibéje!
Sem kalapja, sem mentéje,
Sem a sarkantyú zenéje,
Nem kell neki róka málja,
Sem a szomszéd bibliája;
Nem kell neki bor, galuska,
De bezzeg kell a Juliska,
Bár negédes és hamiska,
De vidor, szép és piroska.
Sem ehetnék, sem ihatnék,
Csak Julcsával nyájaskodnék.

„Ej Petikém, szép fiam, hát
     Ez a baj!
Gondom lesz rá, hogy nagyot nőj
     S meg ne halj.
Most takarodj iskolába,
     Rosz fiú!
Meg ne lássam, hogy pityergesz.
     Félre bú!
Iskolában a Juliskát
     Elfeledd:
Isten éltet, tíz év mulva
     Elvehet'd.”

SZERETLEK TÉGED

Remélem, tudod, hogy mennyire szeretlek,
Te vagy nékem az élet, Te vagy a szeretet!
Te vagy a fény a csendes éjszakában,
Te vagy a vezetőm e néma, vak világban!

Te tündökölsz fenn az égen, mint ragyogó csillag,
Te vagy ott, ha fáj valami, Te vagy ott, ha hívlak!
Te vagy az, kit szerethetek, s Te viszontszeretsz engem,
Te vagy nékem a világon a legeslegjobb ember!

Fénylő szemem könnybe lábad, sírva nézek az égre,
Hálát adok az életnek, hogy mellém rendelt Téged!
Érted születtem meg, Te vagy minden vágyam,
Hosszú volt az út idáig, de végre Rád találtam!

Ezt a békés szerelmet köszönöm én Néked,
Mert őszinte, tiszta szívemből SZERETLEK TÉGED!