Az angyalok olyanok, mint egy láthatatlan kéz, amely visszahúz a szakadék széléről. Nem teszik rendbe helyetted az életedet, de támogatnak abban, hogy minden szükséges energiát megkapj ahhoz, hogy végre otthon érezd magad. Vannak események, amelyeket úgyis meg kell tapasztalnunk, de ők akkor is kitartanak mellettünk.

Mindig jelen vannak, és ha egyszer megtapasztaljuk a csodás találkozás örömét, egész életünkben vágyakozni fogunk utána. Ahhoz, hogy téged is körbefonjon ez a gyógyító energiamező, nem kell mást tenned, mint szeretni és elfogadni magad.

Karácsonyi álom

Ha a karácsonyi álmok
egyszer valóra válnának,
nem lenne többé gond, s bánat.
boldogság áradna át világon
ez lenne a megvalósult
karácsonyi álom.

Nem lenne gyűlölet, harag,
Csak bizalom és béke,
Szeretet költözne legalább
egy napra mindenki szívébe.

Feledd hát el egy napra bánatod,
Osztd szét e boldog karácsonyi álmot!
Tedd le a hétköznapok kínjait,
Add át a boldogság cseppnyi csókjait!

Ha lelked és szíved valaki megtalálja,
Ő lehet a világ legboldogabb barátja.
Lám én kerestem és tán rátaláltam,
Lehet, megleltem a csodát a világban.
Rád leltem e rohanó világban.
Mert Te jó vagy, a legjobbak között,
Ki mást mond, ahhoz ne legyen közöd!'
Legyen nagyon szép napod!!

"Úgy látszik, törvény és természet parancsa, hogy az ember önfeledten rohanjon megtalált élete, boldogsága, szerelme felé. Igen, ha nem reszketünk az izgalomtól. Mert az, aki meggyötörve és felőrölve kerül ki a csapások kegyetlen sorozatából, az még boldogságában is kétkedik, mérlegel, óvatos. Attól tart, vajon nem rontja-e meg átkával azt, akit szeret. Mintha sorsa fertőzne. S csak óvatosan közeledik az örömhöz. Újra feltárul a paradicsom kapuja.

"Kivánok neked....
Mosolyokat - amikor bánatos vagy,

Szivárványt - hogy a felhökben járhass,
Nevetést - ami ajkaid simogatja,
Gyengéd ölelést - amikor lelked elhagyatott,
Barátokat - akik felvidítanak.


Szépséget szemeidnek - hogy sokat lássanak,
Önbizalmat - ha kétségek gyötörnek,
Hitet - melyben teljes az élet,
Barátságot - hogy megismerd magad,
Türelmet - hogy a világot elfogadd."

" A csodák mindig halkan zörgetnek.
Ha azt mondod,csak a szép zúg odakint,
kavics koccan az üveghez, vagy néhány
száraz falevél zizzen a földön,
ha ülve maradsz, a csoda kívül reked.
Te nem nyitottál ajtót. "

Barátság, tündöklő csoda,
te sorsom éltetője, napja,
tebenned nincs érdek, se hála,
a lélek nem gondol magára,
mikor te késztetsz áldozatra.
Barátság, tiszta szenvedély,
lobogj nekem, amíg csak élek,
tebenned mindig megtaláltam
a jóra érző emberséget.

"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert, amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit. Segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz oszd meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig.

A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia.

Senki sem téríthet el engem ettől a meggyőződéstől, mert atapasztalás tanított meg reá.'