"Kivánok neked....
Mosolyokat - amikor bánatos vagy,

Szivárványt - hogy a felhökben járhass,
Nevetést - ami ajkaid simogatja,
Gyengéd ölelést - amikor lelked elhagyatott,
Barátokat - akik felvidítanak.


Szépséget szemeidnek - hogy sokat lássanak,
Önbizalmat - ha kétségek gyötörnek,
Hitet - melyben teljes az élet,
Barátságot - hogy megismerd magad,
Türelmet - hogy a világot elfogadd."

" A csodák mindig halkan zörgetnek.
Ha azt mondod,csak a szép zúg odakint,
kavics koccan az üveghez, vagy néhány
száraz falevél zizzen a földön,
ha ülve maradsz, a csoda kívül reked.
Te nem nyitottál ajtót. "

Barátság, tündöklő csoda,
te sorsom éltetője, napja,
tebenned nincs érdek, se hála,
a lélek nem gondol magára,
mikor te késztetsz áldozatra.
Barátság, tiszta szenvedély,
lobogj nekem, amíg csak élek,
tebenned mindig megtaláltam
a jóra érző emberséget.

"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert, amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit. Segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz oszd meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig.

A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia.

Senki sem téríthet el engem ettől a meggyőződéstől, mert atapasztalás tanított meg reá.'