Mindannyiunk életében vannak olyan születésnapok, amelyek örök emléket hagynak emlékezetünkben. Szívesen idézzük fel  a 18 éves, 25, 50, 60 éves születésnapunkat, amikor  családtagok, rokonok, barátok köszöntöttek fel bennünket.  Idén ősszel,  október 25-én Müller Lászlóné Rácz Ibolya

érkezett el a 70. születésnapjához.  Ez alkalomból  beszélgettünk  az életéből eltelt hét évtizedről. Ibolya Tényőn született, mivel  édesapja odavalósi lányt vett el. A család  pár év után, a nagymama halálakor visszaköltözött Mosonszentmiklósra. Hatan voltak testvérek, a gyerekek eltartása nem volt egyszerű  feladat, de a nehézségek ellenére boldog gyermekkoruk volt.  Jó szívvel emlékezik édesapjára, mert a gondos apa szerette gyermekeit, családját. Egy alkalommal egy  ütött-kopott kis hegedűt is hozott a cigányoktól, ezen próbáltak játszani, így került közelebb a zenéhez. Ezt nagyban segítette Hécz János tanító, aki iskolai zenekart alapított, amelyben  xilofonozott és tagja volt az énekkarnak is.  Súlyosbodott a család helyzete, amikor édesapjuk 1956-ban meghalt.  A cseperedő gyermekeknek segíteni kellett a családi gazdaságban. Ibolya az  iskola befejezése után  nem tanulhatott tovább, dolgoznia kellett,  így csuhészatyrok pödrésével  járult hozzá a családi kasszához.  1959-től volt lehetősége munkába állni és  a  Nyugatmagyarországi Vendéglátó Vállalat  különböző konyháin dolgozott.

Először csak konyhai kisegítő volt a kimlei KISZ táborban, majd a Magasépitők  konyháján előkészítő.  Az ÉDÁSZ munkahelyi éttermében már a raktárosi és pénztárosi feladatokat látta el. A munka mellett  képzésekre is járt, álma volt, hogy szakmája legyen.  Először eladói, majd üzletvezetői  képesítést szerzett.  1978-tól nyugdíjazásáig a győri Mayer  iskola és kollégium konyháját vezette,és gondoskodott sok kisdiák napi étkeztetéséről. Már nyugdíjas volt, amikor a gyártelepi kis élelmiszerboltot üzemeltette.

Az élet természetesen nem csak a munkáról szól, fontos része a magánélet is.

Másoktól úgy tudom, hogy Ibolya  csinos, kedves és mindig mosolygós lány volt, aki tetszett a fiúknak. Az udvarlók közül a kiválasztott egy  vagány fiatalember, Müller László kőműves lett, aki a  kultúrház építése miatt jött a községbe, de Ibinek köszönhetően  végleg itt maradt.  Így Ibolyából fiatalasszony lett,  de ezzel nem csak Ő nyert, hanem a falu is, hiszen  Müller László több mint 20 éven keresztül a MESE csapatában játszott, olyan focista volt, aki még a válogatottban is megállta volna a helyét.  Kőművesként pedig számtalan  ház  felépítésében részt vett, kéznyoma ma is látható a takaros miklósi házakon.

Házasságukból 2 gyermekük született, Ibolya és  László, akik szeretettel veszik körül az özvegyen maradt  édesanyjukat, teszik örömtelivé  mindennapjait. Nagymamaként pedig 4 unokának és egy dédunokának örülhet.

Szabadidejében szívesen jár el a nyugdíjas rendezvényekre, munkájával segíti az egyesület programjait és  egy-egy alkalommal szép énekét is meghallgathatjuk.

Feladatot mindig talál magának, új kihívást jelent számára a most elkezdett számítástechnikai tanfolyam.

Kedves Ibi! Szeretettel köszöntünk  70. születésnapodon!