Már harmadik éve, hogy a Faluvédő Egyesület által szervezett Szent Miklós napok visszatérő programja   Hécz Attila  könyvének bemutatója. A második verseskötet, a Mélytengeri Zsiráf után tartott  iró-olvasó találkozót  követően  Attila azt írta a facebook-on:„Másodszor is érezhettem, hogy büszkék rám otthon”.

Kedves Attila!

Azt hiszem, hogy ezt a büszkeséget  most, a harmadik könyv megjelenésekor is érezheted. Csak gratulálni lehet ehhez a teljesítményhez, hogy  az elmúlt években három  könyved jelent meg.

Eltérően az előző 2 kötettől, most nem verseket, hanem meséket olvashatunk Tőled az új könyvedből.  Ebből arra következtetünk, hogy  műfajt váltottál, a könyv most nem a gyermekkorról, a családi élményekről, az állatokról szóló verseket tartalmazza, hanem a mesék világát. Azt hiszem többen  felfigyeltünk arra, hogy az elmúlt hónapokban a közmédiákban  előtérbe került a mesék fontosságának hangsúlyozása. Talán azért, mert a mai gyerekek sokat ülnek a számítógépek előtt, ezért indult az a kampány, hogy ne teljen el egyetlen nap sem meseolvasás, mesehallgatás nélkül. Mi, az idősebb korosztály, még olyan meséket hallgattunk, melyek királykisasszonyokról,  tündérekről, a gonosz mostoháról,  Hófehérkéről és a 7 törpéről szóltak. Lényegében a való élettől eltérő történetek elevenedtek meg a csodák világában. A kérdés az, hogy a mai modern, megváltozott, felgyorsult életben milyen tartalmúak legyenek a mesék, amelyek lekötik a gyermekek figyelmét, szórakoztatnak és ugyanakkor tanulságokat is hordoznak. A kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy a modern mesék most olyanok, amelyek Attila könyvében  vannak. Az új kötetben lévő mesék egy  négytagú család életéről szólnak, szereplői a szülők: Apa és Anya, valamint a gyerekek: Marci és Zsófi.  A  mesék története nagyon egyszerű, mondhatom hétköznapi. Itt már nincs tündérvilág, hanem a mai gyerekekhez közelálló kalandok, pl. az óvodai rajzolás, erdei túrán a gombaszedés, a nagyiféle fánksütés,  a közös meggyszedés. Ha ezeket a meséket hallgatják a gyerekek, felismerhetik magukat, azonosulni tudnak a  mesehősökkel, hiszen olyan kalandokat hallottak, ami velük is megtörténhet az óvodában ,  az iskolában, az uszodában, a focipályán, a fogorvosnál, vagy a családi kiránduláson.

Szólni kell a könyv újszerűségéről is.  A könyv nem önálló munka, Attilának két alkotótársa van.  Így a kiadott kötet  három funkciós: egyrészt   tanulságos mesekönyv, másrészt látványos képeskönyv, harmadszor szakácskönyv. A szerzőknek a 3 témakör   összhangját is  meg kellett teremteni, csak így jöhetett létre egy egységes kiadvány. A mesék visszatérő színtere a konyha, a közös főzés, az egészséges táplálkozásra nevelés. A közös főzés élményét  már gyermekkorban kell kialakítani. A családi körben végzett  tevékenység   sok öröm forrása lehet.  Még felnőtt korban is visszaemlékezünk arra, hogy Édesanyánk mellett a kisdeszkán,  gyermekként miként formázhattuk a tésztát, játékból süthettük a süteményt.

A könyv szerkesztése olyan, hogy a mesék után mindig van egy ételrecept, melyet Bereznay  Tamás  profi szakács  írt.  A szakmailag felkészült séfnek már több önálló, nagysikerű szakácskönyve jelent meg.  Az ételekről nem fénykép készült, hanem rajzok vannak, amit akár gyermekek is  alkothattak volna.   Ugyancsak gazdag tartalmúak a mesék illusztrációi, amelyeket Csikos Viktória készített. A rajzokat  nézegetve szinte az olvasni még  nem tudó gyermekek is ki tudják találni a mesék tartalmát, vagy  a fantáziadús gyerekek a képről új mesét is tudnak mondani.

Összességében azt lehet elmondani, hogy ez egy újszerű kiadvány, én még ilyen szerkesztésű könyvet nem láttam. Napokon át lapozgattam,  kerestem az

oldalakon Attila korábbi stílusát, hol vannak a szép versek, a rímekbe szedett, tetten érhető gyermekkori emlékek, de aztán megértettem, hogy ez most más, a hagyományos mesevilág helyett a mindennapi életről szólnak a történetek, így tanítanak közös családi együttlétre, jó testvéri szeretetre, a  főzés örömének megismerésére és az egészséges táplálkozásra.  Hécz Attila mesekönyvét jó szívvel ajánlom olvasásra minden könyvbarátnak.