"Lépteim alatt a besüllyedt talaj éget,

Szikrázó mennyezet lebeg az égen,

Forró tűz lobog, ropog... s megemészt,

Magával ragad s rám emeli tenyerét,

Szénné égett ujjaim véres arcomra tapadnak,

S a lassan repedő föld szétválik alattam,

Zuhanok... repkednek mellettem a régi képek,

De már csak szívemben őrzöm, amíg félek,

Látom az utam, csak hová vezet a végtelen?

Szárnyam kitárom s elrepülök az ég felett..."
Nita.

Tommynak tejföl szőke haja volt és óriási barna szemei. Sosem felejtem el, ahogyan rám nézett azon a bizonyos utolsó napon és azt sem, ahogyan haladt el előttem és csak a homályba boruló alakját láttam a távolban. De még mindig néztem és könnyes szemem elmosta a látásom és arcom kapartam a körmeimmel. Idegességemben televakartam a testem és arcom vörössé vált tőle, testem pedig egy két helyen vérzett. Például a kezemet annyira megkarmoltam, hogy elég mély sebek keletkeztek rajta.