"Lépteim alatt a besüllyedt talaj éget,

Szikrázó mennyezet lebeg az égen,

Forró tűz lobog, ropog... s megemészt,

Magával ragad s rám emeli tenyerét,

Szénné égett ujjaim véres arcomra tapadnak,

S a lassan repedő föld szétválik alattam,

Zuhanok... repkednek mellettem a régi képek,

De már csak szívemben őrzöm, amíg félek,

Látom az utam, csak hová vezet a végtelen?

Szárnyam kitárom s elrepülök az ég felett..."
Nita.