Tommynak tejföl szőke haja volt és óriási barna szemei. Sosem felejtem el, ahogyan rám nézett azon a bizonyos utolsó napon és azt sem, ahogyan haladt el előttem és csak a homályba boruló alakját láttam a távolban. De még mindig néztem és könnyes szemem elmosta a látásom és arcom kapartam a körmeimmel. Idegességemben televakartam a testem és arcom vörössé vált tőle, testem pedig egy két helyen vérzett. Például a kezemet annyira megkarmoltam, hogy elég mély sebek keletkeztek rajta. Persze miután berúgtam ott a parkban a szakításunk napján, mást is akartam csinálni. Magammal.

Túl sok volt nekem az, hogy eltűnt az a személy, akit a legjobban szerettem. Aki fontosabb volt, mint a családom.