Jézusunk megszántad, a bűnös világot,
és lejöttél közénk, mennyekből Te áldott!
Tudtad, hogy a Sátán, bennünket lépre csalt,
mondta: nem haltok meg, mégis halálra mart.
Te önként vállaltad, az emberi sorsot,
hogy helyre hozzad azt, mit Sátán elrontott.
Bár felhőtlen szép volt, az édeni élet,
de szívünkbe mégis, sokkal szebb vágy ébredt.
Már látása vonzott, a szép tiltott fának,
pedig az rejtette mérgét, a halálnak!
Ettünk gyümölcséből, lelkileg: meghaltunk,
és így, testileg is, egy nap, meg kell halnunk.
Drága Megváltónk Te, mentésünkre jöttél,
hogyan háláljuk meg, amit értünk tettél!
Győzelmet arattál Sátán, halál felett,
örök élet vár ránk, örök halál helyett!
Megváltottál minket, alázattal kérünk,
lelkek mentésében, rendelkezzél vélünk!
Mert még mindig sok, a bűnt kedvelő lélek,
s egyre jobban fogynak, a kegyelmi évek!
sokakhoz elérjen, lélekmentő szavad,
időben megtérjen, ki bűn útján szalad.
Hála, hogy még most is, Lelked által jársz itt,
kész az út a mennybe, meghasadt a kárpit!
Halhatatlan lelkünk, Atyánk azon várja,
hogy hullhasson reánk, örök fénye árja!