EPERFA

Eperfa tövét kivágom,

Szívemet odatemetem,

Rejtse el a föld mélye,

Ne gyötörje szerelem.

Szerelmes szívvel jártam

Emberek között,

Szerelmet koldultam-hiába,

Kopogtattam ajtódon szerelemre várva.

S minek a szív, valóban?

Eltemetni így fogom.

S akinek nincsen szíve,

Őt nem éri soha fájdalom.

Ugye nem feledsz el engem?

Hosszú betegség után, családja körében érte a halál a 78 éves Sztankay István Kossuth-díjas színművészt, a nemzet színészét pénteken – közölte a Nemzeti Színház kommunikációs osztálya. A művész temetéséről később intézkednek.

A színész tavaly jelentette be, hogy visszavonul, betegsége miatt. "Megöregedtem. Egyelőre jól vagyok, de nincs mit szépíteni a dolgon, hamarosan elmegyek, ezzel számolnom kell" – mondta a Borsnak akkor.

Sztankay idén februárban vette el 21 évvel fiatalabb feleségét, Beát.

Búcsú levél

Búcsúzom tőled,
bár szép volt veled.
Megőrzöm majd
az emlékedet.
Nem hittem, hogy
vége lehet...
ez a búcsúm.
Isten veled!
Most már tudom,
régen vége.
Tartsál meg
az emlékedben.
Gondolj reám,
mint virágra.
Kinek eljött
elnyílása.
Szára alá
lehullott mind.
Préseld le egy
könyv lapjain.
Ha felnyitod,
az illat régi.
A múltat ő
felidézi...
A sebet, hagyd
behegedni.
Ismét szép a
múlt, a régi...

Kovácsné Róza