Menj fel a GOLGOTÁRA

Hogyha élted útján elhagyott mindenki,
Hogyha könnyeidet nem törli le senki,
Hogyha nincs már társad ezen a világon,
Hogyha nem találod ami megnyugtasson,
Hogyha úgy érzed mindent elvesztettél,
Eltűnt minden célod amit úgy kerestél.

Lelkednek nincs csendje, csak zűrzavarja,
Arcod a fájdalom éles könnye marja,
Hogyha szíved húrját a zúgó szél rázza,
Lelked a bánatnak sötét óceánja.

Hogyha úgy érzed élted összeroppan,
S szíved a sebektől tán utolsót dobban,
Ne dobd el reményed utolsó zöld ágát,
Még mindig marad egy igaz, hű barát,
Hogyha ő áll melléd a hullámok szűnnek,
Egedről a felhők gyorsan elrepülnek.

Eltűnik a szélvész vihar orgonája,
Megpihen a gálya tépett vitorlája,
Ultolsó könnycseppek némán legördülnek,
Lelked fájdalmai lassan csendesülnek.
S úgy érzed éltednek ismét van célja,
Van aki szíved féltse és  várja.

Van aki simogasson van aki szeressen,
Kinek szelíd hangja a füledbe csengjen.
Gyermekem ha mindent sorban elvesztettél,
Eltűntek mellőled mind kiket szerettél,
Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy,
VAN egyvalaki akihez még futhatsz.

Van még egyvalaki akit átkarolhatsz,
Van még egyvalaki akit átölelhetsz,
Akitől igaz békességet nyerhetsz.
Tudod gyermekem ki? Ki ez a barátod?
Menj fel a GOLGOTÁRA, s ott majd megtalálod. AMEN