Fázósan húzta össze magán ruháját . Vézna testét sóhajtozva vitte. Csoszogása apró lépései, a csendet megtörte. A magány csöndje volt ez. Egyedüllét éjjel nappal. Özvegysége évek óta, válla terhét súllyal nyomta. Párja földben nyugszik, hiányával kél és fekszik. Fia messze… Jöttét leste… Ünnepnap volt mikor, Anyját felkereste. Asztal mellé telepedve, sóhajtások közepette. Eszébe jut fiatalság, üde és hamvas ifjúság. Nehéz évek nélkülözés… Szegénység és ínség… Öreg kezén ráncok sora. Ajka szélén lágy mosolya, mikor fia gyenge kezét kézen fogta. Szemében könnyek fátylán keresztül magányos szívvel egy anya sír egyedül.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kapcsolódó cikkek:
Boldog Születésnapot.
Szép emlék.
Unoka testvérünkre rátaláltam akit soha nem láttunk.
Eperfa