"Nem tudjuk kimondani.Szerelmes vagyok,nem eszem,nem alszom,elvarázsolt állapotban élek,szárnyalok a boldogságtól,öngyilkos akarok lenni,megszépülök,lefogyok,olyan vagyok,mint egy őrült-s azt mondom a kedvesemnek"Szeretlek!"...Mi ez?...Mi az,hogy "szeretlek? 

Hol van ez a szó ahhoz képest,amit élek?Sehol!Méltatlan a valósághoz!...

Nem kellett volna kimondani!Nem kevesebbet mondtam vele,hanem valami egészen mást!Semmit. 

Azt kellett volna mondani,hogy őrült vagyok,benned akarok élni,fáj,ha nem látlak,félek tőled,egyszerre vagy kétségbeesett,alázatos,hatalmas,rémült,boldog,nyomorult... 

A sejtjeim szomjaznak rád... 

Azonnal meg akarok halni,és örökké akarok élni veled!... 

De hol jön ehhez a szó,hogy "szeretlek"?!...

"Mi a szerelem?

Egy hosszú alkalom a szenvedésre,

 melynek ezer könnycsepp sem elég,

és mindig újabbakat kér..."

"Mindig tud adni,akinek a szíve szeretettel van tele.

a szeretehez nem kell teli erszény..."

"Ne hagyj semmit egy különleges alkalomra,

mert minden nap egy különleges alkalom..."

"Sírok,ha sírsz,ha ragyogsz,ragyogok

néma barátod,rabszolgád vagyok,

alázatos,és bizalmas barát,

aki nem kér semmit,csak néz és imád,

és nem akar lenni csak általad,

csak árnyéka annak,ami vagy."

"Amikor tudod,hogy nem jön,mégis várod,

amikor tudod,hogy kár volt,mégsem bánod,

Amikor érzed,hogy hevesebben dobog a szíved,

amikor érzed,hogy érte remeg a két kezed.

 Amikor várod,hogy eljöjjön a pillanat.

 amikor várod,hogy odaadhasd önmagad.

 Amikor vágyod ölelelését s csókjait.

amikor vágyod hangját éd szavait.

Amikor néznéd mosolyát és két szemét,

 amikor néznéd,ahogy nyúltja két kezét.

 Amikor nem bírod már,kibuggyannak a szavak,

amikor nem bírod már tűrtőztetni magad.