"Nem tudjuk kimondani.Szerelmes vagyok,nem eszem,nem alszom,elvarázsolt állapotban élek,szárnyalok a boldogságtól,öngyilkos akarok lenni,megszépülök,lefogyok,olyan vagyok,mint egy őrült-s azt mondom a kedvesemnek"Szeretlek!"...Mi ez?...Mi az,hogy "szeretlek? 

Hol van ez a szó ahhoz képest,amit élek?Sehol!Méltatlan a valósághoz!...

Nem kellett volna kimondani!Nem kevesebbet mondtam vele,hanem valami egészen mást!Semmit. 

Azt kellett volna mondani,hogy őrült vagyok,benned akarok élni,fáj,ha nem látlak,félek tőled,egyszerre vagy kétségbeesett,alázatos,hatalmas,rémült,boldog,nyomorult... 

A sejtjeim szomjaznak rád... 

Azonnal meg akarok halni,és örökké akarok élni veled!... 

De hol jön ehhez a szó,hogy "szeretlek"?!...

Ami a lélekben egy egész világ,az kimondva egy kopott,értéktelen jel.

És ez minden nagy élményünkkel így van. 

Elmondhatatlanok."