Telán a legkedvesebb őszi versem:

Paul Verlaine:

Hódolat a Nőknek - CHANSON A PÁRIZSI SZÉPASSZONYOKRÓL

    TE IS TUDOD

Esik eső,
Szakad,szakad,
Szeretnélek,
De nem szabad.

Te is tudod,
Tudom én is,
Nézzük egymást
Mégis,mégis.

Törvény,szokás,
Szabott szabály,
Ajtó,asztal,
Ház a határ.

Te is tudod,
Tudom én is,
Várjuk egymást
Mágis,mégis.

Beborul,és
Kinyil az ég,
Minden éjjel
Megyek feléd.

Te is tudod,
Tudom én is,
Messze vagyunk
Mégis,mégis.

Valami...

Gyóni Géza

Valami édes, valami fájó

Borús merengés

Ugy elfog néha, mikor az úton

Mellettem elmész...



Ugy, ugy szeretnék visszafordulni

S nézni utánad -

Nem szabad. S könnyem, érzem elönti

Bús szempillámat.



Valami édes, valami titkos

Égi sejtés száll:

Valami súgja, hogy te is épen

Arra gondoltál.

József Attila

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.

A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.

Petőfi Sándor

                                  Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnálak először…
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly –
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekintetedet,
Azt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békesség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
S a bölcső vánkosánál –
Minek nevezzelek?

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkül.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem...

(Pilinszky János)

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

(Szabó Lőrinc)

Minden órám csüggesztő magányom
Néma csendén búnak szentelem,
Rajtad elmém, ah, törődve hányom
S könyim árját issza kebelem.

Ady Endre

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.