Én nem tudom mi ez , de jó nagyon Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog S rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom mi ez, de édes ez Egy pillantásod hogyha megkeres, Mint napsugár, ha villan a tetőn Holott borongón, már az este jön. Én nem tudom mi ez, de érezem, Hogy megszépült megint az életem Szavaid selyme, szívem símogat, Mint márciusi szél a sírokat. Én nem tudom mi ez, de fáj nagyon Fájása édes, hadd fájjon hagyom Ha balgaság, ha tévedés, legyen S ha szerelem?
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Versek
13 éve | 0 hozzászólás
én nem tudom...
Én nem tudom mi ez , de jó nagyon
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
S rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom mi ez, de édes ez
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár, ha villan a tetőn
Holott borongón, már az este jön.
Én nem tudom mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem
Szavaid selyme, szívem símogat,
Mint márciusi szél a sírokat.
Én nem tudom mi ez, de fáj nagyon
Fájása édes, hadd fájjon hagyom
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
S ha szerelem?
Címkék: a magyar irodalom legszebb szerelmes versei
Tovább