Én nem tudom mi ez , de jó nagyon Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog S rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom mi ez, de édes ez Egy pillantásod hogyha megkeres, Mint napsugár, ha villan a tetőn Holott borongón, már az este jön. Én nem tudom mi ez, de érezem, Hogy megszépült megint az életem Szavaid selyme, szívem símogat, Mint márciusi szél a sírokat. Én nem tudom mi ez, de fáj nagyon Fájása édes, hadd fájjon hagyom Ha balgaság, ha tévedés, legyen S ha szerelem? Bocsásd meg énnekem!
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kapcsolódó cikkek:
Versek
Versek
Versek
Versek