Erőltetett gonosz

Kicsi vagyok most, gonosz törpe,

Pörgetlek forgatlak körbe-körbe,

Van két fejem és hat kezem,

Olyat hoztam, hogy könnyen viselem.

Viselem Érted, biztos nem érted,

Megzabállak, szétráglak téged,

Aztán elszáll minden és jön az édes,

Megint nyúlik minden: de rémes-rétes.

Szervezett szervezet

Szemedbe köpköd igyekezeted.

Komolyan kilincsel.

Beengeded?

Arcon üt méltóságod.

Választ vár.

Most bánod?

Hajadat tépi  őrültséged.

Mások megtennék.

És "érted"?

Agyadat apasztja gondolatod.

Keringőre hív.

Te ezt hagyod?

Testedet faggatja hiúságod.

Délibábot kínál.

Már látod?

Szívedbe nyilall szenvedélyed.

Álomba ringat.

Kérted?

Lelkedet emészti önérzeted.

Mint a tűz...

Olyan az életed?

Trauma

Elmúlt korok visszhangjai jönnek,

Beköszönnek,

Óvnak, tovatűnnek,

Intelmüknek ásnak sírt az égben,

Messzeségben,

Időtlen térben,

Keresnek eretneknek rokon akusztikát,

Mumifikált,

Kevély misztikát,

Újratöltött halandónak átlátszó fátyolt,

Mit végig pártolt

Pár holt,

Ezer év vonzalma pillanatba ölve,

Ha jönne már a vége,

Romba dőlne,

Megtörtént álmoknak szikrázó a fénye,

S van reménye

Az örökölt létre,

Levedlett emberöltők fércelt tisztasága,

Lélek allegóriája

Nevet a világra.

Hogy mi?

Éjjel tengerre szálltam.

Nem repültem, csónakáztam.

Vagy ha-jó volt,

Vagy jó volt?

Nem tudom...

Tajtékzott az óceán.

Körbevett sok hableány.

Vagy csak leány,

Hab nélkül?

Nem tudom...

Poszeidon vihart kavart.

Nem heves zivatart.

Hatásos hangzavart,

Vagy egy hang zavart?

Nem tudom...

Fuldokolva csak nevettem.

Mélység gyümölcséből  ettem...

...és megint ettem,

Vagy csak megérintettem?

Nem tudom...

Aztán egy örvény felkapott.

Utaztam, mint jóllakott.

Sodort az ár,

Vagy én sodortam?

Nem tudom...

Szigeten talált a reggel,

Gyorsan száradó szünetekkel.

Hevertem a homokban.

Leverten vagy romokban?

Nem tudom...

Zaklatás

Jön a manna

rohanna,

tűkön ül,

szaladna...

Egyből

mennyből érkezett

s mérgezett

nyilat lövellt belém.

Már menne

mást venne

szárnyai alá

sietve

kérdezem

csendesen

tőle "függetlenül"

tisztelettel:

Mennyi a káprázat ára?

Megjött a jel

a túlórára

úgy maradna,

ha lenne haszna,

de a mihaszna

máskorra halasztja.

Úgy látja

elég volt

"sötétül"

az égbolt

nyitva van,

mert éjjel-

nappali

fény dereng

merengőn

távolba látok,

fázok...

...nem vigyáztok

rám,

a szabadra.

És megint jön a manna,

s még maradna!

Fogadjátok sok szeretettel és kicsit megkésve Anyák Napjára, ti drága és egyetlen Anyukák!

A legdrágább kincs

Hogy megláthatod a felkelő napot,

Hogy csodálhatsz ezernyi csillagot,

Hogy boldogságod végtelen lehet,

Mindezt egy angyalnak köszönheted.

Egy élet hozzá túl kevés,

Hogy imába foglalhasd nevét,

A tündérszépet, mellyel elhalmozott,

Hogy féltő szíve miattad dobogott.

Ha bánat ért, ő vígaszt talált,

Ha meggyötörtek, az neki fájt,

Most is odaadná érted életét...

...Láttál-e már nagyobb szenvedélyt?

Nincsa földön annyi drágakő,

Mellyel e szeretet megfizethető.

Tiszteld hát, becsüld és nagyon imádd,

Mert Ő a legdrágább kincs: az ÉDESANYÁD!

Üdv:

Gumimedve