Négy fal között dúdol a csend...Hû alattvalója az ihlet, ösztönösen érkezik. Néha ólomlábakon, napszakok közt sem válogatva, s már hipp-hopp rohan is tovább.

Azonban ha leszáll az éj, a sötétség az ébren álmodók bölcs mentorává testesül...

Pegazust választottam múzsámul, hogy átadhassam sorstársaimnak egy embereszmény szerénykedõ vallomásait. Csak cserfelek... Néha keserû-mézesen, olykor dallamosan édesen... De itt vagyok, mint egy megkésett fülemüle-verselõ.