Erőltetett gonosz

Kicsi vagyok most, gonosz törpe,

Pörgetlek forgatlak körbe-körbe,

Van két fejem és hat kezem,

Olyat hoztam, hogy könnyen viselem.

Viselem Érted, biztos nem érted,

Megzabállak, szétráglak téged,

Aztán elszáll minden és jön az édes,

Megint nyúlik minden: de rémes-rétes.

Szervezett szervezet

Szemedbe köpköd igyekezeted.

Komolyan kilincsel.

Beengeded?

Arcon üt méltóságod.

Választ vár.

Most bánod?

Hajadat tépi  őrültséged.

Négy fal között dúdol a csend...Hû alattvalója az ihlet, ösztönösen érkezik. Néha ólomlábakon, napszakok közt sem válogatva, s már hipp-hopp rohan is tovább.

Azonban ha leszáll az éj, a sötétség az ébren álmodók bölcs mentorává testesül...

Pegazust választottam múzsámul, hogy átadhassam sorstársaimnak egy embereszmény szerénykedõ vallomásait. Csak cserfelek... Néha keserû-mézesen, olykor dallamosan édesen... De itt vagyok, mint egy megkésett fülemüle-verselõ.