1. 

   Átok

Ha van Isten, megbünteti,vérkönnyet kell sírni neki,óh sírjon is bús éjeken,s tudja, hogy nincs segedelem.
Haldokoljon rettegésben,s meg ne tudjon halni mégsem,úgy vergődjék, kínlódjék meg,mint a földön gázolt féreg.
Forgolódjék töviságyban,pattanjon az ér agyában,forró fejét kétségb’esve hideg párnán hűsítgesse.
Nappal mindig félve járjon,fájjon neki minden lábnyom,ne legyen a járása más,mint egy örök földindulás.
És titkolja vonaglását,de azt mások mégis lássák,mint a hollók hullát, vázat,borítsa el a gyalázat.
Mint engem csalt, csalják meg úgy,mint elhagyott, hagyják el úgy,undor és vágy rágjon szívén,szenvedje át mind, amit én.