Itt vagy. Belesimultál napjaimba.
Ha arra gondolok, Egyszer majd nem simogatsz,
Egyszer majd nem csókolsz,
Felsikít torkomból a kétségbeesés. De vagy.
 De szeretsz. Szemed csillog, ha rám nézel.
Huncut nevetés bohóckodásomon,
Már ott billen szemed sarkában,
Még ki sem mondott mondaton.
Tudod, mindjárt egybeölelkezve
kacagunk boldog önfeledten.
Itt érezlek most is. Pedig messze vagy.
Szívem felett játszó kis medálhoz ér a kezem,
És testemben vibráló boldogság önt el.

Az álmok birodalma csalóka hely,

Tele van érzelemmel.

Szerelmet keresel? Megtalálod!

Itt minden megvalósul, amit csak álmodsz.

Biztos, hogy ezt akarod?

Ha felébredsz, megbánhatod!

Mégis hív, oly messze hív az álmok birodalma,

Ellenállni nem is akarsz, belépsz,

de nem csak egy pillanatra...

Mesék, szerelmek, képzelt csókok,

De még mindig csak álmodsz.

Ne ébredj fel soha, belehalnál,

A valóság oly messze Tőled már.

És ha álmaid mégis megvalósulnak,

A szerelem rád talál, hagyd!

A Teljesség pedig a Mindenség.
S noha sokan törekednek a
Teljesség vagy valamely
előbb emlegetett megnyilvánulása
felé, a Teljességet elérni nem lehet.
Mert már benne vagy.
Ami távol tart tőle,
az görcsös akaratod
és még görcsösebb hited.
Én sem adhatom kezedbe
a Teljességet.
Nem adhatom oda,
hiszen nem kaphatod
meg azt, ami vagy.
Csak abban segíthetek,
hogy előjöjjön belőled az,
mi benned van.
S ehhez nem kell hinned
semmiben, nem kell követned senkit,
nem kell lemondanad semmiről.

Hallgass a szívedre!
Az mindent tud, mivel a világlélekből jött,
s egyszer majd oda fog visszatérni.
Ahol a szíved van, ott a kincsed.
A szívedet sosem tudod elhallgattatni
A szíved elől sosem menekülhetsz el.
Mi, emberi szívek meghalunk a félelemtől,
ha csak rágondolunk
a szeretett lényre, aki örökre elmegy,
vagy arra a pillanatra,
amikor meghiúsul a várakozás..
Vagy arra a kincsre, amely ahelyett,
hogy előkerülne rejtve marad
és akkor nagyon szenvedünk!

Most a szív nyugodni vágyik

szenvedélye ellobog,

mert belátta, hogy a másik

szív érette nem dobog;

ám, ha fojtott izgalomban

meg remegne, az se baj;

a víz sem csitul le nyomban,

bár elült a vad vihar

Gondolok valakit

Gondolok valakit,

Akivel összefügg az életem.

Lehet: nem ismerem,

Lehet, nem fogom ismerni soha.

Lehet, hogy egy más csillagon lakik.

És mégis összefügg az életünk

Rejtelmes, örök rendelés szerint.

Nekem kárhozni kell,

Romolnom napról-napra, -

Hogy napról-napra üdvözüljön ő

Nekem vétkezni kell,

S a vétkem súlya alatt roskadoznom, -

Hogy ő állhasson a szentség fokán.

Nekem szenvedni kell,

Őrlődnöm gyötrő nyughatatlanságban, -

Hogy Isten békéje vele legyen.

BOLDOGSÁG.

Ha minden pillanatot értékes módon használunk,

akkor boldogok vagyunk.

A boldogság olyan táplálék, amely egy személyt

gyengéből erőssé változtathat.

A bonyolult dolgokat egyszerűvé, a nehéz dolgokat

könnyűvé teszi.
Boldognak maradni és a boldogságot másokkal is

megosztani nagy erény és nagyszerű jótékonyság.

Bármi történhet, a boldogságot soha nem szabad

elveszíteni.

Álmodj boldogot, álmodj szépet

Álmodj igazra váló meséket

Álmodj barátot, melletted állót

Álmodj hû társat, el sose válót

Álmodj magadnak igazi otthont

Álmodj bele, kivel megosztod

Álmodj táncot, mi magasba emel

Álmodj táncost, ki szívednek felel

Álmodj tüzet, lánggal égetõt

Álmodj csókkal perzselõ szeretõt

Álmodj utakat, messzi világot

Álmodj szívedben nyíló virágot

Álmodj szerelmet, tiszta vágyat

Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad

Álmodj szabadot, láncot megtörve

Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve

Álmodj hát jövot, álmodj szépet

Álmodj igazzá váló meséket..."

( Bogdán András )

Ha a semmiben jársz, s úgy érzed senki sem szeret,

Ha a magány karmai szabdalják szívedet.

Ha a végtelen akarja elnyelni tekintete

Megnyugvást a távolból én hozok neked,

Ott leszek mikor a felkelő nap sugarai simogatják arcodat.

Ujjaim majd,  lágyan cirógatják ajkadat.

Hűvös sötét ha körülölel a lágy szellő,

karjaim vigyáznak becézőn,

Az ég ragyogó csillagai közül  nézek le Rád éltetőn.

A sötét éj fátylán át szemeidre mesés álmot lehelek.