Sötét sűrű lombja van az öreg diófának
Tetejébe nem fészkel már csak a nehéz bánat
Hej diófa vén diófa sűrű sötét lombú diófa
Mondd meg nékem gondol-e rám a szeretőm néha

Menyecske lett a falunak a legszebbik lánya
Szegény legény bánatában csak a kocsmát járja
Van kerete, keresete a az öreg cigánynak
De a szegény legény szívét gyötöri a bánat

Kis menyecske, más asszonya állj meg csak egy szóra
Had beszéljem ki magamat véled utóljára.
/:Fáj nekem, a Te látásod, megyek, hogy ne fájjon
Ennyit akartam mondani, az Isten megáldjon!:/